Tudatosabbá teszi az életed, segít a változás elindításában és kezelésében.
Növeli az önértékelésed.
Megelőzhetők a krízis helyzeteket
Hatékonyabban valósíthatod meg a céljaid.
A kapcsolataid rendezetté, együttműködővé és szeretetteljessé válnak.
Tudatosabbá válsz a kommunikációdat és a viselkedésedet illetően.
Felfedezheted magadban azokat a képességeket, készségeket, amelyek támogatják a kreatív önkifejezést, ami akár egy új hivatás felé vezethet.
Jó irányba változtatja és összehangolja a különböző életterületeid és szerepeid.
„Az egyetlen, ami valóban segít, önmagunk megismerése és a szellemi és morális beállítódásnak ezáltal véghezvitt megváltoztatása.” (Carl Gustav Jung)
Az önismeret fejlődő és fejleszthető képesség, mely formálható önmagunk megfigyelésével és elemzésével. Ezek alapján rájöhetünk arra, hogy mi az ami hatékonyan működik, jólétünk szolgálatában áll.
Ha látjuk, hogy mik az erősségeink, akkor tudjuk, hogy mire alapozhatunk. Ha látjuk, hogy mi az, ami nehézséget okoz számunkra, akkor megpróbálhatjuk a negatív következményekkel járó reakcióinkat megérteni, majd átalakítani.
Az önismereti munka nem mindig kellemes, nem mindig könnyű, de megéri. Által egy mágikus teremtő képességre tehetünk szert.
A tudásod, tapasztalatod, ötleteid, befektetett időd megtérül minden téren, pénzben is.
Sokat segített a számomra, a NYITOTT KÉZZEL SZERETNI (Carl Rogers) írása.
Ebből tanulom, hogyan legyek jó anya és jó segítő, jó coach…..
A kép Thaiföldön készült…
Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki.
Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.
Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.
Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.”
Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”.
Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva.
Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek – mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie – akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért.
Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől.
Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek:
„Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős.”
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, aki szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged.
Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.”
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, ahogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban.
Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.
Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.
Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm – és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal.
Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy…..
Magyarországon egyedülálló képzési program. Saját tempóban, otthonról is végezhető…
A coaching hagyományos megközelítései nagyrészt figyelmen kívül hagyják a test betegség üzeneteit a rossz közérzetünk valós okait. A testtájaink pedig jeleznek, csak megfelelően értelmezni kell az üzeneteit!
A holisztikus megközelítés magában foglalja a lelki és testi gyógyulási folyamatokat. A terapeuták és a tanácsadók szakértők, de nagyrészt a régi kérdések tisztítására és kitöltésére koncentrálnak.
A coaching más megközelítést alkalmaz, és megnyitja a saját belső struktúránk birodalmát. A tanultak nagy segítséget nyújtanak az élet minden területén.
A jó coach a folyamat során felismeri és hatékonyan kezeli az ügyfél érzéseit, rugalmasan alkalmazkodik az ügyfél stílusához, hangulatához, az ügyfél számára megfelelő nyelvezetet és viselkedési módokat alkalmaz, miközben fenntartja önazonosságát.
A coach és ügyfele közötti kapcsolat minősége nagyban befolyásolja a folyamat sikerét. Az ügyfél hozza a szándékait, vágyait, céljait, értékeit, gondolkodási és cselekvési szokásait.
A test üzenetei megimerhetjük saját működésünket is tetőtől talpig!
Azok számára lehet hasznos, akik valamilyen fontos, életük több területére kiterjedő változást visznek véghez. A coaching egy megtervezett, az ügyfél igényeit figyelembe vevő munkakapcsolat.
A life coaching célja az életminőségünk javítása: elérni, hogy elégedettebbek, és boldogabbak legyünk az életünkkel: a belső értékrendünkkel nagyobb összhangban, és kiegyensúlyozottabban éljünk. A life coaching akkor lehet hasznos számunkra, ha törekszünk arra, hogy ne csak napról napra létezzünk, és készek vagyunk változni is ennek érdekében.
Aki ma elvet egy gondolatot, az holnap cselekedetet arat, holnapután szokást, általa pedig a jellemet, végül pedig a sorsát, a végzetét.
Mint mások magam is felnőttként kezdtem el a felsőfokú tanulmányaimat.
Sok tanfolyamra és képzésre jártam az egyetem előtt is. A lakberendezéstől, külkereskedelmi ügyintézőig, igen változatos területeket voltak ezek.
Az sorsom úgy hozta, hogy a távoktatásos tanulással már 2003-ban meg kellett bírkóznom, mert a Pécsi Tudományegyetem felnőtt oktatási szakértő szakát már Thaiföldön élve fejeztem be.
A tanulás „kényszere” ma már nem korlátozódik a tankötelezettség korára, illetve a fiatal felnőttkorra, hanem minden életszakaszban jelentkező feladattá, mintegy életformává válik.
Ma már a felnőttkori tanulás, szakképzés célja nem csupán a szakmai előrejutás vagy a hiányzó ismeretek pótlása. Gyakran mindössze munkahelyünk megtartásához elegendő, mintegy elkerülhetetlen kötelezettség, s így komoly feladat, hiszen megélhetésünk, létbiztonságunk kulcsa egy-egy sikeresen megszerzett újabb végzettség.
Így az élethosszig tartó tanulás következtében kialakuló tanuló társadalom tagjai számára a felnőttkori tanulás is folyamatos, legalább az aktív kor végéig tartó kihívást jelent.
A gazdasági változások a karantén alatt sokan vesztik el a munkájukat. Az előálló jelentős arányú munkanélküliség új helyzetet teremtett, s a felnőttképzés új formáinak kialakítását tette szükségessé.
A felnőtt nem egy nagyra nőtt gyermek. Képzése során figyelemben kell venni életkori sajátosságait, igényeit, egyéniségét, különben kilép a tanulási folyamatból. Ez képzés szervezőjének káros, mert elveszít egy tanulót, de a tanuló felnőtt számára még károsabb, mert (tovább) növeli a tanulás kapcsán szerzett negatív tapasztalatait, és egy életre elveheti a kedvét a tanulástól.
A felnőttek csak akkor érdeklődnek tartósan a tanulandó ismeretek iránt, ha látják azok közvetlen hasznosságát, alkalmazhatóságát. Az elméleti ismereteket a valós életből vett gyakorlati példákkal támasszuk alá, vagy éppen fordítva, a gyakorlat során tapasztaltakat támogassuk az elméleti tudással. Mindenképpen a tanult ismeret használhatóságát hangsúlyozva.
A felnőttkori tanulás, az egyén önálló, szabad akaratból történő döntésének eredménye. A megfelelő tanfolyam, képzési forma, képzőintézmény kiválasztása is az egyén feladata, mindehhez azonban a már felsorolt tanulási kompetenciák mellett megfelelő információra, döntési képességre, anyagi háttérre és természetesen megfelelően erős motivációra van szüksége.
Az ismereteket, szaktudást azonban nem elég megszereznünk, hasznosítanunk is kell, azaz el kell, hogy tudjuk „adni” magunkat a munkaerőpiacon. Mindezek a feltételek legkevésbé azok számára adottak, akiknek legégetőbb szükségük lenne a tanulásra, de az alapvégzettséget sem szerzeték meg, halmozottan hátrányos helyzetűeknek, sérülteknek, elítélteknek, szakképzetleneknek.
